Derivatív ügyletek

A derivatív ügyletek, vagy származtatott ügylet során olyan pénzügyi termékbe fektetünk, amely egy mögöttes tőzsdei termék, vagy termékcsoport árfolyamát követi, vagy abból van származtatva. Maga a derivát egy olyan szerződés, amely két vagy több fél között jön létre, és a származtatott eszközre vonatkozik. Az árfolyamát mindig a mögöttes termék árfolyamának a mozgása határozza meg, ami lehet például részvény, kötvény, deviza, nyersanyag, vagy tőzsdeindex.

A derivatív ügyleteket köthetik a tőzsdén, vagy úgynevezett OTC (Over The Counter), tőzsdén kívüli piacon. Az összes derivatív ügylet nagyobb részét teszik ki az OTC ügyletek, és általában nagyobb hozamot is ígérnek, viszont sokkal kockázatosabbak is, mivel szabályozatlanul történnek. A szabályozott, tőzsdei származtatott termékek ezzel szemben kiszámíthatóbbak, biztonságosabbak.

Az évtizedek során sokféle derivatív ügylet kialakult, viszont mi most a három legismertebb, és leggyakrabban használt csoportját vizsgáljuk meg ezeknek.

Opciós ügyletek, mint derivatív ügyletek

Az opció egyszerűen megfogalmazva egy jog arra, hogy az adott eszközt a jövőben eladjuk (put opció), vagy megvegyük (call opció).  Tehát aki az opciót megveszi az opció kiírójától, egy jogot vesz meg, amit egy meghatározott időpontban érvényesíthet, ha úgy dönt. Amennyiben put opciót vett, lehetősége van az eszközt egy előre meghatározott áron eladni, az opció kiírójának pedig kötelessége megvenni azt az adott áron. Amennyiben call opcióról van szó, a vevő dönthet úgy, hogy az adott eszközt megvásárolja egy előre meghatározott áron, a kiírónak pedig kötelessége azt eladni. Az opció kiírója egy bizonyos díjat (vagy prémiumot) kap a vevőtől, a vállalt kockázatért cserébe. A hagyományos tőzsdei opció nem keverendő össze az elmúlt években divatossá vált, aztán az ESMA által betiltott bináris opcióval.

derivatív ügyletek

Határidős ügyletek, mint derivatív ügyletek

A határidős ügylet egy olyan megállapodás, ami alapján az eszköz egy későbbi időpontban, és előre meghatározott áron cserél gazdát. Ez természetesen mindkét félnek lehetőséget, de kockázatot is jelent, hiszen a megbeszélt időpontig még bárhogy változhat az eszköz piaci ára. A határidős ügyleteket két fő csoportba soroljuk. A tőzsdei ügyleteket futures-nek, a tőzsdén kívülieket forward-nak hívjuk. A tőzsdei futures ügyletek szolgálhatnak fedezeti eszközként, amikor a befektető egy már megnyitott pozíciójának kockázatát szeretné csökkenteni egy ellentétes irányú határidős ügylettel, vagy lehet a cél egyszerű spekuláció is. A többi derivatív ügylethez hasonlóan használható tőkeáttét, ami tovább növeli a kockázatot, de adott összeg befektetésével sokkal nagyobb nyereség érhető el.

SWAP és CFD, mint derivatív ügyletek

A SWAP egy összetett csereügylet, amely különböző pénzügyi eszközök, például deviza, kamat, vagy értékpapír jövőbeli cseréjét foglalja magába. A tőzsdei befektetők körében kevésbé ismert és elterjedt, mint az opció, vagy a futures. Két fő formája a kamatláb SWAP (a két fél az adott devizára vonatkozó kamatfizetéseit cseréli ki), és a deviza SWAP (általában hosszabb távra szól, a két deviza összegeit és kamatait cserélik ki).

A CFD, melyről részletesen írtam egy másik cikkben, napjaink egyik legkedveltebb tőzsdei befektetése. A megállapodás a brókercég és a befektető között jön létre, és a legtöbbször tőkeáttéttel valósul meg. Ez azt jelenti, hogy lehetőség van nagyobb összeggel kereskedni, mint a rendelkezésre álló egyenleg. A derivatív ügyletek közül a CFD a legújabb, viszont a legnépszerűbb is.